1974 Gibson les paul standard
Ez a '74-es gyártmányú Les Paul Standard igazi gyűjtői ritkaság, mivel a Standard modell csak '76-ban jelent meg a Gibson katalógusban. '69 és '75 között a Gibson hivatalosan kizárólag mini-humbuckerrel készült Deluxe-okat, valamint Custom-öket gyártott, s csak egyedi megrendelésre készültek humbuckeres Standard-ek.
A hangszer értékét tovább növeli, hogy ez még a Kalamazoo-i gyárban készült, mahagóni nyakkal! 1975-ben ugyanis a Gibson gyár Nashville-be költözik és átállnak a juhar nyakas LP gyártására egészen 1986-ig. Ezt a - 1975-1986 közötti - korszakot nevezzük Norlin-érának.
A hangszer tehát a klasszikus Kalamazoo-i Vintage Gibson Les Paul korszak (1952 - 1974) egyik legutolsó példánya!
Mindemellett talán az egyik legmakulátlanabb állapotban fennmaradt korabeli hangszerek egyikéről beszélhetünk! Mind a fedlap, mind a hát és a nyak teljességgel karc és lepattanás-mentes. Az eredeti bundok (!!) kényelmes játékérzetet biztosítanak az egzotikus mintázatú, rendkívül sima felületű fogólapnak. A '60-as nyakprofil pedig úgy simul bele az ember kezébe, mint kés a vajba. Az erezet és a színárnyalat alapján valószínűsíthető továbbá, hogy a fogólap Madagaszkári vagy Brazil rózsafából készült.
A gitár a többek között Jimmy Page által is használt (Royal Albert Hall, Song Remains The Same DVD-k) korai Pat. No.
"T-Top" humbucker hangszedőkkel van gyárilag szerelve. A klasszikus PAF hangszedők után ezek a valaha gyártott legkeresettebb Gibson hangszedők.
A gitár 'transitional tenon' konstrukcióval készült, ami egy rendkívül stabil test-nyak illesztési eljárás, valamint "szakállas" ('volute') nyak-fej merevítéssel.
A gitár súlya 4.3 kg, a test rendkívüli rezonanciát és hangkitartást nyújt. Játék közben érezni, ahogy a test és a nyak együtt él és rezeg az ember kezében. Az eltelt több, mint 40 évnek köszönhetően fantasztikusan beérett a hangszer. Nyújtásnál megfigyelhető az ún. "note-bloom" jelenség (a kitartott hang hangereje a közvetlen megpengetés után először fokozatosan felerősödik, mielőtt elkezdene elhalkulni - hasonlóan az erősítő által nagy hangerőn adott feedbackhez), ami kifejezetten a legjobb vintage korú Les Paulok sajátossága. A jelenség a rendkívül érzékeny, alacsony jelű és viaszolásmentes korai PAF karakterisztikájú hangszedőkhöz köthető.
A gitárnak az "Excalibur" nevet adtam!
GALÉRIA
1974 GiBSON LES PAUL STANDARD
A nyak mélyen a gitártestbe süllyesztett illesztéssel készült, amely a nyaki hangszedő eltávolításával jól láthatóvá válik. Ez a fajta mély test-nyak illesztés hosszabb hangkitartást és erőteljesebb rezonanciát biztosít a hangszernek a modern LP-k kevésbé stabil illesztési eljárásával összevetve.
Eredeti 'Gibson Pat. No. 2.740.393' jelzéssel ellátott ABR-1 típusú hídtest, amely közvetlenül a juhar fedlapba menő, vékony 6/32-es cölöpökre fekszik fel. 1974 után a Gibson áttért a Nashville típusú híd változatra. A Nashville hídtest üreges cink konstrukcióval készül, amely fém perselyekbe süllyesztett vaskos cölöpökre illeszkedik.
A Nashville előnye, hogy nagyobb intonációs teret biztosít, valamint kiküszöböli a drótcsörgést, ellenben jelentősen lefojtja a hangszer rezonanciáját.
A Gibson visszatért az ABR-1 típusú híd használatához a Custom Shop modelleken.
Az elektronika üregbe pillantva láthatóvá válnak az eredeti potméterek és kondenzátorok a gyári forrasztásokkal.
A gyári potméterek hátoldalán az '1377430' kód olvasható. A kód negyedik és ötödik számjegye a hangszer gyártási évére, míg a hatodik és hetedig számjegy a konkrét gyártási hétre vonatkozik.
137 - 74 - 30: vagyis a gitár az 1974-es év 30. hetében készült.
guitar magic
Ritka, exkluzív hangszerek.
1971-72 gibson les paul STANDARD
GALÉRIA
1971-72 gibson les paul standard
Minden Les Paul kedvelő álma, hogy egyszer a kezében foghassa az 1959-es Burst-öt, a Holy Grail-t! Arról azonban talán ma már álmodni sem merünk, hogy egyszer a saját tulajdonunk legyen egy eredeti 50-es évekből származó Gibson Les Paul.
Ez a '71-es Goldtop az álmot olyan kézzelfogható közelségbe hozza, amennyire a mai Vintage hangszerpiacon ez még lehetséges. E limitált, valószínűsíthetően 50-es évekből hátramaradt faanyagokból készült széria a legutolsó gyűjtői kincs, amely az álmot karnyújtásnyira varázsolja. Az 50-es évekbeli Les Paul-ok ára irracionálisan elszállt, és egy pár éven belül a '71-'72-es is erre a sorsra jut, ahogy azt az 1968-as Goldtoppal a közelmúltban végignézhettük. .
A hangszer a Kalamazoo-i Vintage Gibson Les Paul korszak (1952 - 1974) egyik legritkább és legkeresettebb gyöngyszeme.
A modell rendkívül alacsony, limitált darabszámban készült, kizárólag a '71-72-es években a Michigan állambeli Kalamazoo-i gyárban. A széria "58 Standard" néven látott napvilágot, de valójában "54 Reissue"-nak nevezhetnénk, mivel egy az egyben megegyezik az 1954-es Les Paul Goldtop modellel.
Így terjedt el a gyűjtők körében az - 1971-72 Les Paul Standard "54/58 Reissue" - név. A modell javarészt Goldtop színben került forgalomba, de készült Cherry Sunburst színben is egy nagyon minimális darabszám.
Ez a konkrét példány talán az egyik legkifogástalanabb állapotban fennmaradt darab a szériából. Közel 50 éves kora ellenére a hangszer szinte teljesen makulátlan, mintha alig pár éve jött volna ki a gyárból! Mindene eredeti az utolsó porcikájáig! A bundok 100%-ig kopás-mentesek, a Goldtop festés pedig csupán egészen minimális oxidációs elszíneződést mutat a top bal alsó ívénél. Félelmetes szépségű és állapotú gyűjtői darab az elektromos gitárgyártás aranykorából! Lássuk a pontos specifikációkat:
- 1 darabból faragott tömör Hondurasi mahagóni test
- 1 darabból faragott Hondurasi mahagóni nyak
- 50-es nyakprofil
- Kis méretű 50-es évekbeli fejforma
- Vékony binding a szarv körül
- Long neck tenon
- Gibson Deluxe hangolókulcsok
- Gibson emblémás P90 hangszedők
- '54 stílusú aluminium Wraptail húrláb
- Sprague Black Beauty (Bumblebee) kondenzátorok
- Eredeti forrasztások a teljes elektronika üregben
- Könnyű súly: 4,2 kg
- Eredeti keménytok
Részletes leírás:
A hangszer drasztikusan elüt a 'Norlin-érában' kizárólagosan gyártott Deluxe és Custom modellektől (a 70-es és 80-as éveket „Norlin korszaknak” hívja a szakirodalom a Gibson gyárat felvásárló cég után).
A Norlin név az idők során megmásíthatatlanul egybeolvadt a szokatlan és kevéssé népszerű konstrukciós újításokkal, amelyek 1969-től kezdődően jelentek meg a Les Paul modelleken és amelyek gyökeresen szakítottak az 50-es évekbeli klasszikus Les Paulok konstrukciójával. Klasszikus Norlin jegyek: a vízszintesen összeragasztott "pancake" azaz szendvics test, a rétegelt 3 részből álló nyak (később jávorból), az extra nyak-fej merevítés („szakáll”), a szarv mentén végighaladó vastagított bundozás (elrejtve a juhar fedlap vonalát), a nagyméretű „lapátfej”, valamint a hírhedten nehéz súly (gyakran 5 kg felett).
A felsorolt specifikációkkal szemben a '71-'72 között gyártott 54/58 Standard teljesen tömör 1-darabból faragott Hondurasi mahagóni testtel, 1-darabból faragott szakállas merevítés nélküli Hondurasi mahagóni nyakkal, Brazil rózsafa fogólappal, Gibson logóval ellátott P90 hangszedőkkel, valamint alumínium Wraptail húrlábbal készült. A konstrukció és a felhasznált anyagok tehát teljesen megegyeznek az '50-es évekbeli Les Paulokéval.
A hangszer misztikumát elsősorban tehát különcsége adja, amellyel teljesen kilóg a '68 utáni LP-k sorából, szembe menve az akkoriban alkalmazott gyártási metódusokkal. Másodsorban pedig a tény, hogy a modell rendkívül alacsony darabszámban készült.
Az idők során több korabeli Kalamazoo-i szakember beszámolója is előkerült, akik a 70-es években a Gibson gyárban dolgoztak, így a puzzle-darabkák lassan kezdenek összeállni erről a rejtélyes szériáról (miközben a modell értéke ezzel párhuzamosan évről évre növekszik). Az egyik elterjedt magyarázat szerint az '50-es évekből megmaradt test és nyak alapanyagok kerültek felhasználásra e limitált szériás modell gyártásához. Ehhez először tudni kell, hogy a Gibson 1960-ban hirtelen abbahagyta a Les Paul gyártását (klasszikus Vintage korszak: 1952-1960) és csak 1968-ban indította újra. Ám az azt követő évektől - 1970 - már az említett kevésbé kívánatos konstrukció szerint készültek a Les Paulok (szendvics test, rétegelt nyak, szakállas nyak merevítés, vastagított binding a szarvnál, nagy fejforma). Ezért volt rendkívül meglepő, hogy e rövid életű, alacsony darabszámos széria erejéig a Gibson újra visszatért a gyökerekhez, azaz a klasszikus LP konstrukcióhoz és formához. A teória a kis számban megmaradt 50-es évekbeli faanyagról így egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak.
Az elméletet alátámasztja az '50-es évekbeli Les Paulokéval megegyező nyakprofil, a kis fej (emlékezzünk, hogy '69 végétől már "lapátfejjel" készültek a Les Paulok), a vékony binding a szarv körül, a tömör 1-darabból faragott konstrukció, valamint a mahagóni erezete és súlya is. A hangszer a 70-es évekbeli LP-khez képest rendkívül könnyű: 4,2 kg, akárcsak az '50-es évekbeli LP-k. Honnan került elő hirtelen ez a könnyű, rezonáns mahagóni, amikor '70-től már a Les Paul-ok köztudottan ólom-nehezek voltak az akkori új forrásból származó mahagóni-import miatt? Miért tért vissza a Gibson a vékonyított bindinghez, a kis fejhez, az 1-darabból faragott testhez és nyakhoz erre a rövid időre? Ráadásul ez a mahagóni sűrű erezetű és sötét vöröses, téglás színű, épp mint az '52-'60 között készültek fája...
Egyébként érdekesség, hogy az 1950-es években gyártott LP-k fája már akkor több mint 100 éves mahagóniból készült. Többek között ennek tulajdonítható ezeknek a hangszereknek a rendkívüli rezonanciája, amely azóta is leutánozhatatlan. Hiába jelennek meg évről évre az egyre tökéletesebb Historic Reissue modellek a Custom Shop manufaktúrából, a közel 150 éves Hondurasi mahagóni rezonanciáját lehetetlen reprodukálni.
A hangszer értéke jelenleg az 1969-es Goldtop széria magaslatában mozog, évről évre emelkedő pályát leírva. A tendencia alapján a szakértők szerint 1-2 éven belül megközelítheti a korai '68-as Goldtopok értékét. A gyűjtők eddig az 1968-as Goldtop modellt tekintették egyöntetűen az 50-es évek utáni LP gyártás etalonjának, ám a '71-es Standard ugyanilyen közel van az '52-'60 közötti aranykor konstrukciójához.
Európa legelismertebb vintage hangszerkereskedése, a német Guitarpoint szerint az 1971-72-es "54/58 Standard" lesz a következő nagy kultusz a hangszergyűjtők körében, s értéke rakétaként fog kilőni az elkövetkező évek során, elérve a 17.500 EUR feletti magaslatokat (lásd idézet), ezért napjaink legjobb befektetéseként ajánlják a modellt a gyűjtőknek.
"This will be the next sky-rocketing and collectable Les Paul model (...) - see what happened to 1968 GTs (17,5K +)"
1976 gibson les paul deluxe GT
GALÉRIA
1976 gibson les paul deluxe goldtop
Egy teljes egészében modifikáció-mentes, 40 éves Gibson Les Paul-nál kevés örömtelibb dolog létezik egy magamfajta hangszer-őrült számára. Főként ha a periódus leginkább eltalált modelljéről, a Goldtop Deluxe-ról van szó.
Külsőre a '69-es GT-t idézi a mély, bronzba hajló gold festés és a króm mini-humbucker hangszedők. A hangszeren az 1974-től kezdődő új stílusjegyek dominálnak: a jávor nyak, a szakállas fej, valamint a pancake test-konstrukció. A gitár súlya egészséges 4,6 kg! A fogólap elképesztően sima felületű (Madagaszkári?) rózsafa, az eredeti bundok pedig kopásmentes állapotúak!
A háton található természetes övcsatnyomokat leszámítva a hangszer rendkívül megóvott állapotú, teljességgel sérülés és javítás-mentes!
A 70-es évekbeli Deluxe hang maga a Rock hang! Megszámlálhatatlan lemez és turné főszereplője volt a modell a jellegzetes mini-humbucker fémjelezte hangzással. A jávor nyaknak köszönhetően ezek a hangszerek rendkívül feszes, gyorsan induló hangkarakterrel bírnak, amit sokan hiába várnak a klasszikus mahagóni nyakas LP konstrukciótól. Erre a hangra szokták mondani, hogy "Tele on steroids". Semmi kása nem hallható még nyaki állásban sem. Elképesztően tiszta, csilingelő, artikulált karakter jellemzi a jávor nyak & mini-humbucker párost. Adjuk hozzá mindehhez a tömör pancake-konstrukció legendás hangkitartását és megkapjuk az utánozhatatlan, klasszikus '70-es évekbeli Deluxe hangot!
1969 gibson les paul Deluxe
GALÉRIA
1969 gibson les paul Deluxe
Eredeti 1969-es Gibson Les Paul Deluxe az aranykor utolsó igazán jó évéből! A szériaszám-adatbázis ugyan 1968-asként azonosítja a hangszert a fej hátoldalába nyomott szériaszám alapján, a specifikációkat szemügyre véve azonban ez a darab már bizonyosan '69-ben készült.
A hangszer szinte teljesen modifikáció-mentes, ami a napjainkban fennmaradt '68-'69-esek nagy részéről sajnos nem mondható el, ugyanis a legtöbbnek a fedlapját az idők során kimaratták humbucker hangszedők számára, vagy éppen újralakkozták.
Ehhez a gyönyörű, javításmentes darabhoz ráadásul megmaradt az eredeti tok is, azon belül is a korabeli legdrágább verzió, a sötétlila bársony béléses formatok. Anno a vásárláskor ugyanis opcionálisan négy különböző tokkal is lehetett kérni ezeket a hangszereket: a téglalap alakú sárga ill. lila béléses keménytokkal (olcsóbbik verzió), illetve a sárga és lila béléses formatokkal.
A gitár tipikus 1969-es Deluxe stílusjegyekkel rendelkezik, azaz három darabból faragott mahagóni nyakkal, tömör két darabból faragott mahagóni testtel, domborított jávor fedlappal, gyönyörű egzotikus erezetű Indiai rózsafa fogólappal, ABR-1 híddal, habkönnyű aluminium húrlábbal, valamint Sprague Black Beauty kondikkal. Különlegessége a hangszernek, hogy a korabeli Mini-Humbuckerrel szerelt Deluxe modellekkel szemben ez P90 hangszedőkkel van szerelve, amelyek a jelek szerint gyárilag kerültek a gitárba. Elképzelhető, hogy egyedi megrendelésre készült a hangszer és a vásárló kifejezetten P90-eket kért. A hangszedő üregekbe nézve semmi nyoma nem fedezhető fel annak, hogy esetleg előzőleg Mini-humbuckerek lettek volna bennük.
A gitár súlya 4,18 kg, amely az 50-es évekbeli Les Paul-ok átlag súlytartományába tartozik. A legenda szerint az 1968-69-es évjáratú Les Paul modellek nagy részét az '50-es évekből visszamaradt fa alapanyagokból gyártotta le a Gibson, miután 1960-ban leállították az LP modell gyártását a következő nyolc esztendőre. Hogy mi az igazság, azt ma már lehetetlen kideríteni, mindenesetre a gyár sohasem erősítette meg az ezirányú találgatásokat.
A hangszer testét, hátát és nyakát mindenhol úgynevezett "weather-checking" borítja ami a csak bizonyos szögből látható apró hajszálméretű barázdákat jelenti. Ebből lehet általában a leghitelesebben megállapítani egy vintage Gibson lakkozásának eredetiségét, ha éppen nincsen kéznél UV lámpa. Az 50-es és 60-as években gyártott modellek hajlamosak erre a fajta barázdálódásra, ami a nitro lakk összetétele miatt van. Ez a régi fajta nitro ugyanis az évtizedek során gyakorlatilag kristály szilárdságúvá válik, ami egy idő után elkerülhetetlenül elkezd barázdálódni. Ezért veszít olyan sokat az értékéből egy vintage gitár, ha újralakkozzák - ilyen összetételű nitro lakk ugyanis ma már nem beszerezhető. A weather-checking jelenséget a mai napig - részben sikertelenül - próbálják a relikelt Custom Shop Collector's Choice modelleken leutánozni, annyira kedvelik a látványát a gyűjtők.
A gitár hangja már akusztikusan megpengetve is egészen más, mint a modern Les Paulok hangkaraktere. A magasak sokkal teltebben, kerekebben szólnak, mint amihez az elmúlt három évtizedben készült LP-knél az ember hozzászokott. A mélyek rendkívül artikuláltak és gyorsan indulnak, semmi lomhaság nincs a hangban. Az akusztikus karakter jó értelemben véve száraz és organikus; ezt a fajta karaktert csak öreg gitároknál hallottam eddig. Érezni lehet, ahogy a test és a nyak együtt rezeg az akkordok bontogatása közben, ami egy rendkívül inspiráló élmény. Bedugva ugyanezt lehet hallani - a P90 hangszedők hűen közvetítik a testhangot a láda membránjaiba. Hogy az 50 éven át érő fa miatt szól így a gitár, vagy pedig már eleve ennyire jó volt az alapanyag, azt sosem fogjuk megtudni. Annyit tehetünk, hogy élvezzük ezt a megismételhetetlen hangot, amely ránk maradt az évtizedeken át.
Napjainkban a 69-es GT modell a klasszikus Kalamazoo-i vintage Les Paul korszak egyik legkeresettebb darabjának minősül a még korábbi 1968-as Standard kiadás mellett. Az utóbbi 68-as modellek mára utolérték a legelső, 1952-53-ban készült trapéz húrlábas Goldtop értékét és értékük folyamatosan emelkedik.
1960 gibson les paul special DC
GALÉRIA
1960 gibson les paul special dc
Eredeti 1960-as évjáratú Les Paul Special, annak a leginkább közkedvelt "DC" (Double Cut) azaz kétszarvú kiadása. Tökéletesen modifikáció-mentes muzeális példány, azon kevesek egyike, amelyek megóvott állapotban fennmaradtak, túlélve a 60-as évek Amerikájának forrongó korszakát a lila ködben, bejárva a hard rock és a metal megszületésének rögös útjait, hogy végül egy óceánt áthajózva kikössön kontinensünkön világlátott, beérett utazóként. Ha ez a fa beszélni tudna, akkor szünet nélkül ontaná ránk a sztorikat a New Orleans-i sikátorok Jazz klubjairól, Chicago külvárosainak motelszobáiból, ahol éjjeli órákon meg-megpendült a blues. Ki tudja, hogy kiknek a kezében járt ez a hangszer a maga 56 éve alatt, s milyen démonok szállták meg a P90 hangszedőket. A nyak hátoldala azért árulkodik róla, hogy ez a Special sok szerelmet kapott, s nem csak egy gyűjtő steril vitrinjében tengette az éveit. Nincs jobb név erre a hangszerre, mint a Bíbor Démon.
Fölösleges lenne oldalakat írnom a démoni hangról, ami a membránokat lüktetésre készteti az eredeti P90 hangszedők közvetítésével - ezt szavak nem adják vissza. Aki fogott már igazán beérett öreg hangszert a kezében az tudja, hogy nem csak a hangról van itt szó. Ez az a bizonyos élmény, a varázslat, amit az angol csak 'mojo'-ként emleget. Az 50-es évekbeli Gibsonok akkor már sokszor több száz éves kort elérő trópusi mahagóni fából készültek, amely további 50 évet rezgett és rezonált ki tudja hány tapasztalt muzsikus kezében. Lehet persze milliókat költeni a különféle Collector's Choice szériás Custom Shop modellekre, amelyeken minden egyes karcot és övcsatnyomot éppen oda véstek, ahol a Clapton vagy Billy Gibbons Levi's farmerébe fűzött öv eredetileg felkaristolta a mahagónit. Nem kérdés, hogy a látványt nagyszerűen reprodukálják ezek a modellek. Viszont az érzetet, a rezonanciát, a mojo-t sohasem fogják tudni egy az egyben leutánozni. Az öreg Gibsonok tudják hogy mit akarsz és együtt dolgoznak veled, nem pedig ellened. Nem kell megküzdened a gitárral, nem kell meghódítanod, mivel már végtelenszer megtették előtted. Mindig oda érkezik meg a nyújtott hang, ahová kell és mindig akkor hajlik feedback-be a hang, amikor az ember várja. A mélyeket sosem mossa el az alap, mindig érthetőek maradnak. Ha visszaveszed a hangerő potit, kristályosra tisztul a hang mintha clean csatornára váltanál. Tudja a gitár, hogy mit akarsz és megadja neked - ez különböztet meg egy 50-es évekbeli Les Paul-t a maiaktól.
A test autentikus, Belize térségéből (British Honduras) importált mahagóniból készült, akárcsak az 1959-es Holy Grail Burst, a fogólap pedig egészen sötét árnyalatú Brazil rózsafából. A gitár súlya mindössze 3,2 kg és elképesztően rezonáns a test. Bármelyik hangot pengetjük le, nem csak hallani de érezni is lehet azt, ahogy az egész hangszer rezeg és vibrál. Az akusztikus hangkarakterről a kristály szó jut eszembe, annyira tiszta és tökéletesen artikulált a gitár hangja. Ilyen tiszta hangot még soha nem hallottam elektromos gitár által megszólaltatni... a magasak elképesztően fényesek, de nem bántó módon. A mélyek Telecaster-t megszégyenítő módon pattannak ki a fogólapról, olyan feszességgel és rugalmassággal, amiről eddig azt hittem, hogy 24,75 menzúrás gitártól elképzelhetetlen. A vékonyabb test ellenére a hangkitartás ugyanolyan jó, mint egy Les Paul esetében. Nem halnak el a magas hangok idejekorán, mint ami pl. sok SG-nél megfigyelhető. A nyak autentikus 60-as, vékony és szupergyors. Pár évvel ezelőtt a hangszer professzionálisan újra lett bundozva, amelynek köszönhetően maradéktalan a játékkényelem.
A gitárt bedugva valami olyat hall az ember, amit nem lehet a ma kapható gitárokra alkalmazott szótár segítségével jellemezni. Még egyetlen Les Paul-tól sem hallottam olyan meggyőző "Burst soundot", mint ami ennek Special-nek a démoni P90-eseiből kijön. Ez maga a zsigeri őserő. Nehogy valami lagymatag, mai mércével mérve már vékonyka hangra gondoljunk! Sok mai nagy jelű hangszedőt megszégyenítő módon visítanak ezek a P90-ek, ha adunk egy kis kakaót az erősítőnknek. Tudni kell ugyanis, hogy az 1960-as év második felétől a Special modellek hangszedőinek megnövelték a jelszintjét a korábbi kiadásokhoz képest, ami miatt a 60-as közepi/végi Special-ök különösen keresettek a mai napig. Mint kiderült, ezek a hangszedők valamiért sokkal jobban szóltak a megelőző verzióknál. Érdekesség, hogy egyes hangok már egészen kis hangerőn is átmennek gyönyörűen éneklő feedback-be, amihez hasonlót még egyetlen tömör testű Gibsontól sem hallottam.
A gitár elektronika üregébe pillantva modifikáció-mentes komponenseket találunk: gyári potmétereket és Bumblebee kondenzátorokat. A potikat vastag oxidáció borítja, emiatt nem sok mindent lehet kisilabizálni. Ebben az esetben ennek nincs is különösebb hátránya, mivel a fej hátoldalán található szériaszám tökéletesen leolvasható.
Akárcsak az eggyel fentebbi '69-est, ennek a testét is sűrű "weather-checking" borítja. Tökéletesen megkristályosodott az eredeti nitro lakk az idők során. A testen már egészen elveszítette a fényét a lakkozás, a nyak hátoldalán pedig rendesen kikoptatta a játék a lakkot és a festéket. Ugyanakkor mégis gyönyörű állapotú a gitár és nincs az az érzése az embernek, hogy leharcolt darabot fog a kezében. Pont amilyennek lennie kell egy megóvott és szeretett vintage hangszernek, amelyet szenvedéllyel használt a tulajdonosa, ám mindvégig vigyázott rá és karban tartotta. 56 évnyi muzsika van ebben a mahagóniban és rózsafában!
m
A hangszedő-fedelek eltávolítása után láthatóvá válnak az úgynevezett "clear bobbin" P90 pickupok, amelyek a "black bobbin" verzió után jelentek meg '68 végén. Hangkarakterre karcosabbak az '50-es évekbeli és a '68-as black bobbin változatnál.
A gitárban található P90-ek baseplate részét valamilyen okból cserélhették, mert hiányzik a két kis bemélyedés. A mahagóni alátétes konstrukció, a réz vezetékelés és az átlátszó bobbinok miatt ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a hangszedők autentikusak.
A nyaki hangszedő-üregbe pillantva láthatóvá válik a nyak-illesztés konstrukciója, amely '69-ben még közepesen mély illesztési eljárást jelentett (transitional tenon), amely megegyezik a klasszikus long tenonnal, de rövidebb a benyúlás, mint amit a 68-as modelleken találunk. A Gibson ezután rövidesen áttért a medium tenon konstrukcióra, ami egészen 1974-ig volt használatos (lásd. a lap tetején a 74-es Standard modellt).
A medium tenon esetében már egyáltalán nincs "nyelv" rész az üregben, mivel a nyak csupán a fogólap peremének vonaláig nyúlik be a testbe.
Gyári 'Pat. No.' feliratos króm hídtest. Ekkoriban a híd még Abr-1 konstrukcióval készült, akárcsak az 50-es évekbeli Les Pauloknál.
A hídtest közvetlenül a testbe menő vékony cölöpökön nyugszik.
1975-től kezdődően - a gyár Nashville-be költözésével egy időben - a Gibson bevezeti a Nashville típusú híd konstrukciót, amely nagyobb intonációs teret tesz lehetővé, ugyanakkor minimális mértékben letompítja a hangszer rezonanciáját, mivel a cölöpök nem közvetlenül a testbe mennek, hanem egy robusztus fém perselybe.
A húrláb szintén gyári króm bevonatos aluminiumból készült darab.
A gyári dupla gyűrűs Kluson stílusú hangolókulcsok belsejében is megtalálhatjuk a 'Pat. No.' feliratot, valamint a D-169400 kódszámot.
Az elektronika üreg takarólemezét levéve láthatóvá válik a gyári elektronika. Eredeti CTS potméterek és Spraque Black Beauty kondenzátorok (megegyeznek az '50-es évekbeli Bumblebee kondikkal). A '68 és '69-es Les Paulok másik ismertetőjegyét is megtaláljuk, a 'B' betűs pecsétet. Az ebben a korszakban készült Goldtopok elektronika üregében mindig szerepel a B pecsét.
1979 gibson les paul custom
GALÉRIA
1979 gibson les paul custom
Eredeti 1979-es gyártmányú Les Paul Custom, nem mindennapi darab, ugyanis '79 volt az első év, amikor a Gibson újra visszatért a "pancake" azaz "szendvics" konstrukcióról az 1 darabból faragott testre. Ennek a makulátlan állapotú Custom modellnek tehát már 1 darabból készült teste van, akárcsak az eredeti '50-es években gyártott Les Pauloknak. A hangszernek gyönyörű, tükörsima ében fogólapja van, ahogy a Custom modellektől ezt megszokhattuk, valamint valódi gyöngyház berakásai a fogólapon és a fejen. A gitárban eredeti "Pat.No." felirattal ellátott T-Top hangszedők találhatók, amelyek méltán tettek szert legendás hírnévre az idők során: az eredeti PAF hangszedőkhöz rendkívül hasonló, tiszta, artikulált hangot kölcsönöznek a hangszernek. A binding a gitár körül gyönyörűen megsárgult az elmúlt közel 40 esztendő során, ahogy a fája is fantasztikusan beérett. Custom modellekre kevésbé jellemző az élénk testhang, hiszen általában sokkal nehezebb, tömörebb fából készítik őket, ez a modell azonban akusztikusan is gyönyörűen énekel. Emellett viszont megmaradt a Customokra jellemző gyors hangindítás és az ében fogólapnak köszönhető eredő pattogós, feszes, már-már Telés karakter. A gitárnak rendkívül kiegyensúlyozott hangja van, egyszerre feszes és öblös mélyekkel, valamint kristálytiszta magasakkal. A 70-es évekre jellemző eredeti "chainsaw" stílusú kemény formatokkal.
1968 gibson les paul standard
Ha rangsorolnom kellene e honlapon található hangszer-különlegességeket a ritkaságuk, értékük és a játékélmény alapján, akkor a piramis csúcsára a '68-as Goldtop kerülne. E hamarosan fél évszázadossá érő ikonikus modell a Gibson történelmének egyik legfontosabb mérföldköve. A Les Paul modell korai történetét három alapkőben lehet meghatározni:
1. 1952: a Les Paul modell születése - Goldtop, P90, trapéz húrláb, nyaki binding nélkül
2. 1959: a dupla humbuckerrel készült klasszikus lángolt fedlapos Sunburst modell - a Burst - születése
3. 1968: a Les Paul feltámadása az '56-os Goldtop mintájára - Abr-1 híd & stopbar húrláb, P90, LP Standard modellnév
Bármilyen meglepő, a Les Paul modell kezdetben nem volt sikertörténet. Az 1952-60 között megszülető, s végső arculatát fokozatosan elnyerő modell gyártását teljes egészében leállította a Kalamazoo-i üzem a '60-as Sunburst megjelenésével befejezőleg. Úgy tűnt, hogy a Les Paul konstrukció nem váltja be a hozzáfűzött reményeket.
Az 1960 utáni években azonban a hard rock műfaj és a stadion koncertek megjelenésével hirtelen lavinaként megindult a Les Paul modell iránti érdeklődés. Közel egy teljes évtizeddel a gyártás leállítása után a Gibsonnak lépnie kellett. 1968 nyarán pedig megérkeztek a hangszerboltokba a modellt feltámasztó zászlóshajók: az 1968-as Standard Goldtop P90 hangszedőkkel és a Custom Black Beauty modell humbucker verzióval.
Azonban amilyen hirtelen robbantak be e felélesztett modellek, olyan gyorsan ki is hunyt a láng, amikor 1969-ben a Gibson úgy döntött, hogy szakít az eredeti felépítéssel. A gyár lépésről lépésre elkezdte leépíteni az 50-es alapokon nyugvó konstrukciót: a gitárfej méretét megnövelte, a tömör mahagóni nyakat 3-részes lamináltra cserélte, a tömör testet rétegelt szendvics (pancake) stílusúvá alakította, a test-nyak illesztés megrövidült, a nyak és a fej találkozása pedig egy extra merevítő darabot kapott (volute, azaz szakáll). Mindemellett a klasszikus P90 hangszedők helyére a Mini-humbuckerek kerültek. Mindez egy szűk év leforgása alatt ment végbe 1969 folyamán: a Les Paul Standard átalakult a Les Paul Deluxe szériává.
A klasszikus '56-os Goldtop alapjain nyugvó 1968 Standard széria tehát mindössze fél évig volt gyártásban '68 augusztusától az év végéig. Voltaképp tehát 1969-et tekinthetjük a határvonalnak a klasszikus 50-es évek konstrukciója és a '70-'80-as évek formabontó időszaka között. Szigorú értelemben véve a 68 Standard széria az utolsó igazi vintage Les Paul.
'69 után zavaros átmeneti évek következtek, majd kezdetét vette az 1974-től datált Norlin-éra a Gibson gyár Kalamazoo-ból Nashvillbe való áttelepülésével párhuzamosan.
E csodálatos állapotban megőrződött '68 Standard Goldtop modell tehát az utolsó a nagyok közül - az aranykor egyik utolsó fennmaradt darabkája!
Specifikációk: kis méretű autentikus 50-es fejforma, vastag profilú 1-darabból faragott mahagóni nyak, 1-darabból faragott tömör mahagóni test, mély test-nyak illesztés (long tenon), aluminium húrláb és Abr-1 híd, Black bobbin P90 hangszedők, Sprague Black Beauty kondenzátorok. A hangszer súlya 4,1 kg, amely a vaskos nyak miatt pehelykönnyűnek érződik, akárcsak az '50-es évekbeli darabok. A gitárhoz tartozik a gyári sárga béléses, téglalap alakú keménytok.
1968 gibson les paul standard
GALÉRIA
A test-nyak illesztés az 50-es években készült Les Paulokéval megegyező. A P90 hangszedők közvetlenül a testbe vannak belecsavarozva.
A jávor fedlap két darabból faragott és középen illesztett, szintén az 50-es konstrukcióval megegyező módon. Ez egy specifikusan 68-as sajátosság, ugyanis '69-től már kizárólag 3-darabból ragasztott fedlap volt használatos.
Az elektronika üreg belsejében tisztán leolvasható a potméterek házán minden felirat, beleértve a 68-as potikódokat.
A Sprague Black Beauty kondenzátorok is gyönyörűen megóvott állapotban vannak. Ezek egyébként megegyeznek minden paraméterben a korábban használt Bumblebee kondikkal.
Kizárólag az 1968-as Goldtopokban találkozhatunk a "black bobbin" P90 hangszedőkkel, általában a legkorábbi kiadásokban. A legtöbbször ugyanis a későbbi "clear bobbin" P90-eket találjuk, néha fele-fele megosztásban.
A fekete bobbinos P90-ek szinte megegyeznek hangban az '50-es évekbeli kiadásokkal. A gitárban lévő szett 7,75 kOhm és 7,67 kOhm jelszintű. A clear-bobbin változatok általában 8 kOhm vagy magasabb jellel rendelkeznek és kevésbé dinamikusak.
A hangszedő baseplate a jellegzetes 68-as jegyeket mutatja: fekete-fehér vezetékek, két db. kerek benyomódás középen alul és felül.
A hangszedők felépítése szintén jellegzetes, két-két mahagóni alátét található a mágnesek alatt. Emiatt ezek a hangszedők magasabbak mint az 50-es évekbeli fa alátét nélküli verziók.
A P90 fedelek szintén jellegzetes '68-as jegyeket mutatnak:
"UC 452" felirat belül, valamint négy-négy darab kör alakú gépnyom a belső sarkokban. A fedelek méretben alkalmazkodnak a magasabb '68-as P90-ekhez, ezért pl. az '50-es évekbeli fedelek nem kompatibilisek ezekkel a hangszedőkkel.
A hídtest aljában a Gibson PAT.NO.2.740.313. feliratot olvashatjuk. A szerelékek borítása króm, a húrláb anyaga pedig aluminium, akárcsak az 50-es években. A habkönnyű alu húrláb és a testbe menő Abr-1 híd elengedhetetlen elemei a vintage hangzásnak.
1970 gibson SG Special
Igazi csatagép '69 végéről, a létező legjobb ár/érték arányt képviselő vintage Gibson modell: az SG Special! Ütött-kopott - de eredeti - Walnut nitro lakk, tele repedezéssel ("weather checking") és "mojo"-val! A hangszer az egyik legkedvesebb kincsem, amely hiába került harmadannyiba, oda tudom tenni a nehézbombázók mellé és nem hoz rám szégyent. Ez a kis 69/70-es csoda könnyűszerrel megizzaztja a nagyokat is. Szinte akkora akusztikus rezonanciát produkál a natúr gitártest mint egy ES-335. A P90 "szappantartó" hangszedőkkel tökéletes párosítás a gitár a '69-es Plexi fejemmel.
All Rights for the images reserved to Guitar Magic.
1976 gibson les paul custom
Több mint 40 évet megélt nehézbombázó a Gibson Nashville-i időszakának hajnaláról (a Les Paul modellek gyártását 75-től kezdődően a Kalamazoo-i gyárból Nashville-be telepítették). A hangszer magán viseli a Nashville-i korszak által fémjelzett stílusjegyeket: tömör Pancake-stílusú mahagóni test, jávor fedlap és 3-részes nyak, volute azaz szakáll a fej hátoldalán (stabilabb, kevésbé sérülékeny nyak), ében fogólap, Nashville híd konstrukció. A protector típusú keménytok is a kor újításai közé tartozik, ez magasan a legmasszívabb Les Paul tok.
A hangszer Wine Red vagy Walnut színű, nehéz megállapítani, mert az évtizedek során a napfény megszívta a lakkozást, ami egy egyedi patinát kölcsönöz a gitárnak. Nem egy vitrinben babusgatott darabról van szó, ezt a hangszert színpadokon, stúdiókban használták, nem is keveset. A megszámlálhatatlan játékidő, amely a hangszer színét megkoptatta, a gitár hangjának ugyanakkor csodálatos beérettséget kölcsönzött. Rendkívül kiegyenlített a testhang: jól rezonáló masszív mélyek, egészséges középtartomány és tiszta, dús magasak. A Custom modellek általában véve a kevésbé rezonáns Les Paul modellek közé tartoznak, ezért is preferálják őket a kemény rock, metál műfajokban (feszes mélyek, artikulált, gyors attack). Ebben a darabban viszont megvan a Standard-ek elevensége és akusztikus hangereje, anélkül hogy a Customök feszessége, gyorsasága hiányt szenvedne. Az eredeti bundozás és a prémium ébenfa fogólap nem mindennapi játékélményt nyújt!
Nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, ám feltételezhető, hogy a nyak hátoldalán újra lett fújva egykor a lakkozás. Ez pusztán esztétikai tényező, amely a hangszer használati értékéből és a 40 éves játéknak és beérésnek köszönhető játékélményből mit sem von le.
A potméterek hátoldaláról a 13776** kódok olvashatók le. Az eredeti Patent Number T-Top - á la Jimmy Page - hangszedők a rockzene aranykorának hangjait csalogatják elő az erősítőből. Recept az időgéphez: fogjunk egy 76-os Customöt, csukjuk be a szemünket és durr bele a Whole lotta love kezdő riffjébe... 3,2,1... teleportra felkészülni!
1970 gibson Sg special
GALÉRIA
1976 gibson les paul custom
GALÉRIA
1969 gibson les paul deluxe
A '68-69-es Goldtopok sorában a harmadik darab és egyben a legkésőbbi kiadás: a specifikációk alapján 1969 legvégére dátumozható be a hangszer. A 69-es gyártást egyértelműsíti a 'Made in USA' felirat hiánya a fej hátoldalán a szériaszám alatt; a 69-es potméterkódok; az elektronika üregben található jellegzetes "B" betűkód; valamint a 'Les Paul model' felirat pozíciója (69-ben még magasra van helyezve van a felirat, 70-től viszont már középre pozicionálták).
A hangszer megjelenését, hangját és játékérzetét tekintve teljesen megegyezik az oldalon bemutatott 68-as Standard és 69-es Deluxe példányokkal. Mind a három gitár konzisztensen 4,2 kg súlyú. Érdekesség viszont, hogy a nyakprofil nem olyan vékony mint a másik 69-es Deluxé, hanem a 68-as húsosabb profiljával egyezik meg.
Testhang tekintetében mindenképp külön említést érdemel a hangszer. Akusztikusan megpengetve elképesztő hangerőt és öblösséget produkál a gitártest. Megvan benne a 68-as gyors, száraz hangindulása, és még valami extra gazdagság, teltség, amely rendkívül vonzóvá teszi a gitárt játékélmény tekintetében.
A hangszer különlegessége, hogy a fogólap rendkívül sötét és tömör erezetű, megjelenésben és tapintásban az 50-es évek jellegzetes Brazil rózsafa fogólapjait idézi. A korabeli hivatalos katalógusok szerint ebben a periódusban kizárólag Indiai rózsafát használt a Gibson, viszont azóta több bevizsgált példánynál is beigazolódott a Brazil rózsafa sejtés. Ránézésre nem lehet semmi bizonyosat kijelenteni, de a magam részéről Brazilra tippelnék a külső jegyek alapján.
A hangszer rendkívül megóvott állapotban maradt ránk, még a bundozás is gyári állapotú. A test, a nyak és a fej lakkozása teljesen gyári és 'weather checking'-ben gazdag (a korabeli nitrora jellemző hajszálrepedések), ugyanakkor szinte teljesen övcsatnyom- és lepattanás-mentes. Közel 50 éves korát tekintve döbbenetes ez a makulátlan állapot. A hangszer egyetlen apró szépséghibája, hogy a top újra lett fújva. Ez az egy tényező választja el a gitárt attól, hogy a legdrágább gyűjtői kategóriába legyen sorolható.
1969 gibson les paul deluxe
HAMAROSAN...